vasárnap, május 18, 2008

concerto báj Kövi Szabolcs

Újra itt. Szóval ott tartottunk, hogy tegnap este 7 óra előtt 14 perccel jutott eszébe Matyinak, hogy hétkor a kultúrházban (=Szilasligeti Közösségi Ház) éppen Kövi Szabolcs fúvóskoncertje kezdődik - így hát elrohantunk meghallgatni. Káromkodtam magamban, hogy nem fogunk beférni már a késésünk miatt, mert kicsi a kultúrház, osztán ebben tévednem kellett. :-) 24 darab nézőközönség volt + 1 előadó. Félig besötétítve, vmi indiai füstölők illata, piros gyertyák... kissé gyanús volt, hogy na akkor most nem elsöprő dinamikájú, lendületes számokat hallhatunk. Hát nem is így történt. :-) Szabolcs finom humorral, kedves, természetes, közvetlen módon viselkedett; a nadrágjából félig kilógó ingével, a háttérvideót vetítő Acer projektort bizgetve nem a tipikus, beképzelt celeb-típus megtestesítője volt. Ez mindenképpen pozitívan értintett. A játszott lassú, meditatív, relaxáló zene a maga módján teljesen korrekt, érződött mögötte mind a technikai és zenei tudás, mind a tehetség - és főleg a rutin, a rengeteg gyakorlás. Óriási repertoárjából egy válogatás-CD ("Körforgás") anyagát játszotta nekünk. A finom, lágy dallamok miatt hiányzott egy-egy markáns, könnyen megjegyezhető, jellemző motívum. Nem nevezném jellegtelennek, sőt - csak egyszerűen annyira hasonlóak, talán kissé egysíkúak ezek a melódiák, hogy nehéz különbséget tenni közöttük. Nem tudnék felidézni belőlük semmit, pedig hangokra, zenére jól szoktam emlékezni... :-( az utolsó, kissé gyorsabb, kvázi "ébresztő" jellegű volt, az már megjegyezhető, ismételhető volt. Szabolcs végig csukott szemmel játszott, csak a hangszerek cseréjéhez pillantott le alkalmanként. Az óriási hangterjedelemhez majdnem tucatnyi hangszert használt a sopraninotól kezde a toldalékcső nélküli(!) basszusfurulyáig. Sajnáltam, hogy az én fülemnek kedves ír furulyát csak egy rövid időre szólaltatta meg, igaz, akkor nagyon szépen, a legszebb ír hangzásvilágot hallatva. Az igen jó minőségűnek tűnő sopraninot is alig hallottuk. A mostanra már kissé kommercializálódott klasszikus c-fuvola végig dominált, ez Matyi szerint némileg unalmassa tette a hangzásvilágot - egyetértek vele. Több változatosság, a kevésbé ismert és a kivétel nélkül szép hangú, jól behangolt hangszerek sűrűbb cseréjével, gyakoribb alkalmazásával fel lehetett volna dobni a koncert minőséget. Bár, a valódi szép hangzást kissé elfedte, hogy erősítőn keresztül, visszhangosítással és folyamatos playback dob/e-orgona/mifene aláfestéssel szóltak a művek. Nagyon örültem volna, ha a maga akusztikus magányában hallhatom a pompás hangszerek puszta hangját - az ő zenei tudása is kézzelfoghatóbb érezhető lenne. Mindenesetre Szabolcs egyszer sem tűnt erőltetettnek, úgy láttam, hogy ő maga is ellazultan, nyugodtan, szívesen ad a hallgatóságnak élményt: zenél.

Ez abszolut átragadt a közönségre - az előttünk ülő fehérruhás néni még a kezdéskor felvette a lótuszülést, majd 10 perc múlva úgy bealudt, mint annak a rendje. :-) Az ablaknál ülő hölgy egy félóra múlva magára húzta a kiskosztümöt, nekidőlt az ablakkeretnek és durmolt; az első sorban ülő két házaspár szintén - Matyi cirka 40 percig bírta, aztán ő is elaludt pár percre. :-) Senki nem vette zokon, sőt Kövi Szabolcs az elején megjegyezte, hogy zenéjének célja pont az ellazítás, a nyugodt hangulatba kerülés elősegítése. Ezt néha kissé megnehezítette a terem végéből hallható pusmogás, amivel Ildit, a kútturház vezetőjét gyanusítom; illetve a lányának, a 9 éves Dalmának egy nyakonvágás kijárna azért, mert az első sorból felállva folyton
előre-hátra mászkált. 50 percet akkor is ki lehet bírni nyugton, ha AC/DC-t hallgat az ember, ha meg bevallottan Kövi Szabolcs hatására kezd valaki fuvolázni, akkor tartozik annyi tisztelettel, hogy ha nem is figyelmesen, de udvariasan hallgatja. A ház vonalas telefonját meg illett volna kihúzni a vérbe, mert jópár alkalommal belecsöngött a műsorba. Az előadó a koncert végén rekedten, mintegy félálomból ébredve köszönte meg a figyelmet, tapsot nem kért, nem akarva durván megszakítva a meditatív fílinget. Sajnos ezt a hakni-jelleg megtörte azonnal, amint CD-t és DVD-t ajánlott megvételre. Nem vettem zokon, hiszen erről szól ma sajnos minden - de nem esett jól. Ugyan nem ebbe transzcend-stílusba tartozik, de úúúúgy örültem volna, ha személyes kedvencemet, a dinamikus "Felhők királya" címűt legalább egy rövid részlet erejéig hallhatom... :-) Ja és örömmel fogadtam volna valami örömzene-jellegű pici kis improvizációt is, nem kizárólag a pontos, jól ismert, begyakorolt számokat.

Anyway, Kövi Szabolcs zenei tudása, gyakorlata még ilyen kis, családias mérteű közönség előtt is meggyőző volt - nem vettem észre, hogy hibázott volna bárhol. Kísérőzenéjét és a videókat jó ízléssel válogatta össze, a képeket önmagukban lehetett volna egy félóráig csodálni. Annak ellenére, hogy nagyon hangulatfüggő stílus ez, a zenei tudás, professzionális hangszerkezelés és a közvetlen hangulat miatt mindenképpen megérte a 600,- forintos beugrót. Köszönjük! Továbbra is szívesen hallgatom alkalmanként - élőben mindenesetre legközelebb akkor, ha nem ennyire lassú lesz a zene. :)

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én 8 évig tanultam zenét (zongoráztam) de ilyen zene öröm cikket képtelen lennék irni róla!
KÖSZÖNÖM Zak!