Sajtóhuba 2.

Újra itt. Az októberi "Sajtóhuba" post folytatásaként idézetek Ráth-Végh Istvántól. Kicsit tán száraz, a blogolvasáshoz szokott usernek fárasztó is lehet - ezért nem sok. Íme:

Magyar sajtóhibákat nem gyűjtöttem. Nem találtam elég bizonyosságot a hitelességükre. Többnyire a régi élclapok hordták őket egybe; külön rovatjuk is volt "Sajtóhubák" címmel. Egyik beküldő azt állította, hogy látott egy könyvet, amelynek címlapjáról kiesett egy betű, s a fordításra utalás így csonkult meg: "ordította X.Y." Más olvasó ezt a színházi hírt puffantotta le: "X. kisasszony e tehén kétszer lép fel." A végzetes betűcsere a "héten" szóval esett volna meg. Más: "A mennyezetről ragyogó suszterek ontották a világosságot." Végleg elveszítettem a bizalmamat, amikor egyik vicclap azzal dicsekedett, hogy a sajtóhibák fejedelmét fedezte fel egy vidéki újságban. Az illető lap végén így kellett volna megjelölni a szerkesztőt: "Felelős szerkesztő Katona József." Ehelyett a mondat így torzult: Félöles szőrkesztyű Katónak jó lesz. [...] A sajtóhiba állítólag III. Napóleon császári címébe is belekotnyeleskedett. Az államcsínyt bejelentő kiáltvány kéziratában így formuláztak meg egy lelkesítő mondatot: Jelszó legyen tehát: éljen Napóleon!!! A szedő a a három felkiáltójelet római hármasnak olvasta, s a nyomtatott szöveg már így szólt: Vive Napoleon III. A kiáltványt valamennyi lap átvette. Meg kellett hát maradnia a III. mellett, pedig a császári trónon Napóleon csak második volt. Ami különben logikusnak bizonyult, XVIII. Lajos analógiájára. [...] Sokkal nagyobb neveletlenségre is képes a sajtóhiba ördöge. Ferme = major, bérlemény. Femme = asszony. A sátán egy bérletet hirdető újságközleméynben az r betű helyére m betűt csempészett, s a betűcserével olyan galád értelmet adott a szövegnek, hogy még a komoly Larousse-lexikon is besorozta a megörökítésre méltó sajtóhibák közé. Az inkriminált mondat: Belle femme à vendre ou à lauer; très productive si on la cultive bien. azaz: Szép asszony eladó vagy bérelhető. Igen termékeny, ha kellően megművelik. A franciák nevettek a kisikláson, viszont Angliában hasonló esetnek komoly megbotránkozás lett a visszhangja. A Timesban egy látványos fejedelmi bevonulás alkalmára kiadó ablakot hirdettek. Egyik hirdetést kínos sajtóhiba ferdítette el: Két özvegy kiadó. (Window=ablak. Widow=özvegy.)

Munka

Dolgozom. Mármint perpillanat. Hát normális vagyok én? Ahelyett, hogy filmet néznék vagy alukálnék, azzal cseszem el az időt, hogy a 2 nappal ezelőtt elém rakott DUfU-t próbálom valami civilizált külalakba önteni, mert ha reggel nem kapja meg a nyomda, akkor nem lesz kinyomtatva a 17.-i konferenciára. Mondjuk a kutyának nem hiányozna ha nincs kinyomva, mert valszeg a kutya se olvassa és főleg a kutyának se hiányzik, hogy az amúgy is szűkös költségvetéséből az Intézet fizesse ezt a hülyeséget... Mért vagyok én ilyen birka, hogy kijavítom egy műszaki szerkesztésre alkalmatlan valaki munkáját ahelyett, hogy hagynám a vérbe, jelenjen meg rondán és szégyellje magát az a más....? :-(

Update 1 @ 22:46
Van itthon kaja, hozott a zanyukám. Megyek, eszem egy vajas zsömlét. Addig sem hallgatom a Dead Can Dance-ot. Tulajdonképpen egész idegesítő néha.

Update 2 @ 23:00
Ilyen lett a vajas zsömle (nekem nem zsemle):

Csalamádé is került rá, aus Wetschesch. Alatta egy Meleagris gallopavo elpusztult tetemének maradványaiból darálással trancsírozott, fehérjekicsapatott izé csoffad. Egész jó. De csak mert nincs itthon sajt. Miközben készült, megláttam a lekvárt a hűtőben, amiről Erich Kästner Május 35 című regénye ugrott be. Abban van valami szöveg, hogy Izé bácsi és Hogyhíjják szoktak maguknak főzni olyan reformkonyhásat, hogy sült csirke tejszínhabbal meg babfőzelékkel kevert tojásleves, aztán várják, hogy mikor lesznek rosszul - valami ilyesmi, nem emlékszem konkrétan. Gondoltam, megpróbálom, hogy mi lenne, ha a zsömle egyik fele csalamádés-husis lenne, a másik meg lekváros, aztán összeborítom. Végül lebeszéltem magamat róla, valszeg nem lenne senki túl vidám, ha éjfél körül végighánynám a lakást. Apropó Kästner. Idézek a DUfU egyik tanulmányából. Tudományos munka, figyelj. Aszongya:

" Didaktischer Kommentar: Erich Kästner (1899-1974) war ein deutscher Schriftsteller."

Wow. Érdemes a bölcsészkarra járni. :P

Update 23:32
Még csak a 80. oldalon járok, de már marhára unom. Találtam egy Diane Arkenstone-albumot, most azt hallgatom. Kellemes New Age jellegű háttérzene. Látszik, hogy erősen süllyed a színvonalam, máskor ilyenkor rendes smooth jazz vagy későreneszánsz táncok van a fülemben.

Update 00:20
Most volt 2 lájtosabb cikk, amiben kevesebb javítanivaló akadt, így máris a 105. oldalon járok. Tiszta merő egy sikerélmény ez az éjjel. Boszorkányok órája van. Vagy volt. Kb. Vagy a vámpíroké? Mindegy. Ilyesmi....


Update 01:02
Na elég volt. Még egy cikk van hátra, meg az apróságok, kolofon, tartalomjegyzék, mifene. Emiatt az utolsó cikk miatt Viktor (nem a Viktor a Takarító, hanem Viktor a Nyomdász) lesz ideges, mert tele van halvány tónusú színes képekkel, amit szürkében kellene visszaadni majd. Cikkszerzőkkel vagy nem sikerült közölni, hogy nem kéne színes illusztrációkat gyártani a műveikbe, mert senki nem fogja a színes nyomás költségeit felvállalni; vagy fogalmuk sincs róla, hogy egyáltalán létezik ilyen probléma; vagy esetleg tudják, de szarnak rá, mondván szívjon vele a műszaki szerkesztő.

Gudnájt.

Update 07:30
Guddéj... Nem bírtam ötkor felkelni. Elszoktam az éjszakázástól. Már csak 1 cikk van és az átolvasás. Ismét szép skót felföldi időjárás van, tiszta, hűvös levegő, szinte harapni lehet. Ahogy kiszagoltam a házból, egy cseppet se lepett volna meg, ha skót dudák hangját hozta volna valahonnét a szél. :-)

Update 09:00
Kész. Töltöm fel FTP-vel a nyomdának, és már megy is montírba ma délelőtt. A komplett DUfU-szerkesztőség pedig jön nekem sok mogyoróscsokival. Így is maradt benne pár hiba illetve nem szép tipográfia, de 2 nap alatt mit várnak...?

könyv

Ma van 288 éve, hogy megjelent a Robinson Crusoe c. könyv elsô kiadása. 1719 április 25. óta valószínûleg sok milliárd ember olvashatta - mi tagadás, én ma, felnôtt fejjel is szívesen veszem a kezembe. A képeken az eredeti, legelsô kiadás belsô címlapja és egy modern filmfeldolgozás DVD-borítója.