A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kaja. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kaja. Összes bejegyzés megjelenítése

csütörtök, december 13, 2007

Kaja by Kipszer

Újra itt. Nem szoktam lemenni ebédelni, pusztán azért, mert erős ellenérzésekkel viseltetek a Kipszer ellen - úgy szoktam fogalmazni, hogy ha a Végh Imre jönne fel hozzám személyesen, és megkérne, hogy legyek szíves minden nap ingyen kajálni az éttermében, akkor sem kéne. Ha meg egyszer lemennék magamtól, akkor szerintem nem jönnék vissza élve, mert ha meglátnak, gyorsan mixelnének egy személyre szabott menüt... annyira szeretjük egymást. Nálam jobban szerintem csak a Forgács Józsi a kedvencük. :-) Ezúton is hajrá Józsi!!! :-)))

Kolegák most voltak kajálni a Kipszer éttermében, és azzal jöttek vissza, hogy valszeg igazam van fenti véleményemmel. 11:30 óra, tehát nyitás után pár perccel jéghideg sültkrumplit és hideg, félig nyers jércemellett kaptak. Valószínűleg ismert a probléma az éttermesek előtt, mert ki van cseszve a sarokba egy mikró, hogy melegítsd meg magadnak, ha hidegnek találod. Mindenesetre sajátos formája a magyar vendéglátásnak.... :-) mindez + 1 leves = 1000,- Ft... Tulajdonképpen, kitehetnék a sütőt is, hogy süsd meg magadnak. :-) Ennél még az Ajtósin a Kiss-Bakos-féle Csótányos is olcsóbb volt, annak a nemtomhogyhijjáknevű rózsaszíninges maffiózónak az emberei meg jó kaját adtak.

Ja, azt még elmesélem, hogy 2 héttel ezelőtt jött fel egy tök normális éttermes fiú (látszott rajta, hogy nem túl régen kipszerezhet), hogy megbeszéljük az italaautomaták elhelyezésést. Amit annak idején persze csesztek jelezni, hogy csak úgy megrakják 7 automatával az épületet - végülis az Ajtósin kétszer ennyi hallgatóhoz 3 elég volt. Ide hét kell, meg 3 étterem a Kipszernek. Anyway, letette a nagyesküt, hogy 3-4 napon belül elrendeződik. Hát, ez is csak szájtépés volt. Nem is tudom, miért nem lepődök meg... :-)

vasárnap, december 02, 2007

Döglött hal

Újra itt. Mivel némi szemrehányást ;-) véltem kihallani csodálatos műanyag tárkonyos ragulevesemmel kapcsolatban (egyébként nem volt itthon semmi más, azért az volt), megmutatom, mit raktam össze kb. 15 perc munkával.


Üvegtál kivajaz.

Itt jegyzem meg, hogy a tévhitekkel ellentétben a tűzálló üveg az tűzálló. :-) Nem reped, be lehet tenni a forró sütőbe. Nyilván nem tesz jót a 250 fokos sütőből kikapva, ha nyakon öntjük jeges vízzel, de elvileg még ezt is ki kell bírnia. Ez azért van, mert az ilyen fajta üvegnek (jénai, Duran, Pyrex meg még pár márkanéven futnak ezek a bórszilikát-alapú anyagok) nagyon alacsony a hőtágulási együtthatója, a közönséges üvegének cirka a harmada-negyede. Azaz a hőmérséklet emelkedésével nem, illetve elhanyagolható mértékben tágul. Így hiába van hőmérséklet-különbség az anyag két része között vagy a hirtelen hőmérséklet-változás, nincs szignifikáns mechanikai tágulás. Nem alakulnak ki az anyagban akkora helyi feszültségek, hogy repedéshez vezetnének. Ezért nem reped az üveg kávéskancsó sem, pedig annak az alja tűzforró, az oldala pedig hideg - illetve ezért nem önthetsz forró teát hagyományos pohárba, mert a hirtelen és nagy hőmérsékletváltozástól gyorsan próbál tágulni az alja, a teteje meg nem. Ezt nem megy, ezért egyszerűen elreped. A réz, vas (vagy alu-lábos) hőtágulása jelentősebb a normál üvegénél, cirka kétszerese. Ezek két ok miatt nem repednak - egyrészt nem olyan ridegek, mint az üveg, hanem képesek torzulni, deformálódni, másrészt a jó hővezetésük miatt nehezebben alakul ki hőmérséklet-különbség az anyagban. Azaz ha pl. a vas woknak alágyújtasz, amikorra átforrósodik az alja, szinte azonnal ugyanolyan forró lesz a fala, teteje, füle is.

Ezzel szemben a cseréptálak (római/pataki tál, közönséges kerámiatányér - a porcelán nem! az kb. a jénaival egyezik meg) ellenkezőleg működik, tehát azt csak hideg sütőbe lehet tenni és fokozatosan melegíteni, hogy az egész tál lassan és egyszerre melegedjen fel. A pataki tálat is nemcsak azért kell vízbe áztatni, hogy azt szívja magába és ne később a zsírt, hanem azért is, mert a víz, a vizes anyag jobb hővezető, mint a száraz cserép - ergo kisebb időkülönbséggel éri el a szükséges hőmérsékletet az edény egésze.

Az ókorban pl. így robbantottak sziklát vagy bánya-tárnát - kúvanagy tüzet raktak, aztán a szikla átforrósodott részét leöntötték hideg vízzel vagy ecettel - az lehűlt, összhúzódott: repedt. Pl. Hannibal is így tett a Pireneusokban történő átkeléskor, azt olvastam valahun. Kíváncsi vagyok, miért pont ecetet használtak. A robbanásba, tűzbe, sziklaomlásba belepusztult pár rabszolga, de ez akkoriban senkit nem izgatott...

Asszem. :-) Aztán ha mégse így van, sorry - igenrégen vizsgáztam fizikából. :-)))


Naszóval. Hal tejbeáztat, hogy ne legyen nagyon erős hal-íze. Engem speciel nem zavarna, de ha így szokás, akkor tőlem.... Ha előző nap tudom, hogy másnap ez lesz a kaja, akkor kiveszem a fagyasztóból a normál hűtőbe, hogy szép lassan kiengedjen. Csöpögni fog. :-)


Tej leitat róla akármivel.


Halfűszer rászór. Ha nincs, akkor minimum só. Ha van fűszer, akkor gusztus szerint - én szeretek tartani sülthalhoz való kész fűszert, nem kell variálni az összerakással.


Ha kész, tejföllel megkenni tetejét. Nemtom minek. Amúgy én speciel önmagában véve utálom a tejfölt, de itt meg rakott krumplinál elviselem. :-)


Rá sajt. Reszelni szoktam, de most nem volt itthon nagy radab, csak egész vékony eidami - ez is jó. Üvegtető rá, hogy kicsit párolódjon a döglött hal. Go to sütő. Aztán később le lehet venni a tetőt, hogy piruljon is. Nagyon gyorsan megsül, de én jobban szeretem alaposan, lassú tűzön sütve. Hozzá rizs. Ha van itthon sós mogyoró, akkor mogyorós rizst főzök kuktában, szerintem nagyon illik hozzá.

Na. Azért ez jobb, mint a műanyag leves. ;-)

update @ 13:00 - Bocs, nem tudom megmutatni a végeredményt, időközben megettük. :-)

péntek, október 19, 2007

Tárkonyos raguleves

Tartozom tegnapról a tárkonyos raguleves receptjével. Alább a hozzávalók, fotóval illusztrálódva. Köll ez:



Lábosnyi forró víz:


Olló:


Fakanál. Lyukas.


Kanál. Ez egy speciális darab, saválló acélból; az ELTE Ajtósi Dürer sori "Csótányos" becenevű menzájának állományából. Véletlenől a zsebemben maradt egyszer. :-)


Fogjuk az ollót és levágjuk a zacsi csücskét. Két kézzel is lehet. Így macerás, hogy másik kézzel a kilós fényképezőgépet kell tartani.


Öntsük a forró vízbe. Fotózni figyelmesen, mert hirtelen belecsúszik az egész és nem látszik semmi.


Kevergessük a lyukas fakanállal. A lyuk nem azért van, hogy ne lehessen menet közben kóstolgatni, hanem azért, hogy könnyebben keverhető legyen.


Hagyjuk a gyereket is kevergetni, mert az neki jó. Úgyis megégeti a kezét, és akkor leszáll.


12 perc után kész a tárkonyos csirkeraguleves!
Voilà
! Bon appétit!




Ezek után fogjunk egy telefont és hívjuk a helyi pizzázót. Ha van rá pénzünk, rendeljünk egy jó magyaros pizzát, hogy a héten valami normális kajához is jussunk. Ha nincs lóvé, akkor buktuk. A műanyag tárkonyos ragut meg kiönthetjük a budiba.