Útépítés

Folytatódott, lefele is épül az út. Egyik szomszéd jóindulatú, bár kissé hülye megjegyzése szerint "Egy bolond százat csinál", márminthogy Zsuzsi összeszervezte a felvégen az út rendbetételét és ezzel bebolondította a lejjebb lakókat is. Ôk sem sokat vacakoltak, megrendelték a földmunkagépet, Lajos hozott 90 méter csövet, gép árokás, csô lefektet, reggelre itt is az esô, 2-3 napon belül érkezik a zúzott beton Klinkáéktól. :-) Szerencsénk volt az idojárással, hogy még pont megúsztuk a nagy sarakat.

Zsuzsi elvitte traktor-nézôbe a fiúkat, Zsiga "természetesen" még ebédelni sem volt hajlandó hazajönni - bebolondította a traktoros Fülöp Gábort is, akárcsak múltkor Tóni bácsit. Franka is megjelent, gondolom emelendô a tett dicsfényét és ellenôrizni a domíniumban történteket; nameg késöbb majd fel tudja használni példaként az utca összefogását a falu többi része felé. Persze mi tagadás, igaza van, sôt én sem tennék másként, egy ekkora helyzetet ostobaság volna kihagyni PR-szempontból - dehát nem tehetek róla, akkor sem tud egy hangyafülnyit se szimpatikussá lenni nálam egy ilyen arrogáns pali... aszongya: "Na, na, jól dolgoznak??" Némi értetlen hallgatás után diplomatikus válasz: "Igen, az itt lakók jól dolgoznak..." Úgy hangzott tôle, mintha ott lenne a sok büdös paraszt az ô hûbérében, és a falu virágzása érdekében teljesítik a rájuk kirótt feladatot - pedig hát mindenki a saját utcáját, házát, környékét próbálja az önkormányzat helyett rendbentartani... a traktoros ember meg nem kevés tízezret kaszál ezen a munkán. "Össze kell fogni, csinálani, dolgozni, megszervezni!" - bizám, anyád. Nem csak akkor kéne odatolni magadat, amikor minden leszervezve, kifizetve, lerakva, elgereblyézve. Talán túlságosan civilizált helyen dolgozok és szokatlan nekem ez s tílus - nem tehetek róla, a szôr feláll a a hátamon az ilyen fasisztoid dumájú, arrogáns, beképzelt egy alaktól. :( Nyaff.

Útikalauz nyomán

Asszem törülközôt szeretnék karácsonyra, és ha már azt, akkor stílszerûen lehetôleg egy nagy számmal a közepén:

42

„Törülköző: A lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha ő nem lát téged, te se látod őt – annyi esze van mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá. Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag (strag: nem stoppos) észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül „elvesztett”. A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni. Innen ered a kifejezés, mely a stoppos szlengbe is átkerült már: Hej, helltél már azzal a klufi Ford Prefecttel? Az aztán a sahár, mindig tudja, hol a törülközője! (Hellni: megismerkedni, beszélgetni, találkozni, lefeküdni valakivel; klufi: nagyszerű, belevaló fickó; sahár: igazán nagyszerű, belevaló fickó.)”

Letters from Iwo Jima

Ahogy öregszik, Clint Eastwood egyre jobb filmeket készít... éppen most láttam a "Levelek Iwo Jimáról" japán nyelvû trailerét: nekem mellbevágó volt. Azt hiszem, meg is van a következô Oscar tulajdonosa. Eboy, sz'tem ez neked is alapmû lesz, mint anno a "Tora! Tora! Tora!" volt...

Mikulásch

A kihagyhatatlan december 6-i Tommi Mäkinen + Joulupukki! Kellemes Mikulásozást für evribodri.

egy név

....és hogy ne csak Sévold legyen megemlítve a blogon.... ;)



Boetius, ein Poet von Tarsen, schmeichelte sich bey Antonio ein, indem er seine Philippinische Victoire in Verse brachte, und wurde von demselben zu allerhand Ehren-Stellen befödert, und dem Gymnasio zu Tarsen fürgesetzt, ob er es gleich in seiner Kunst nicht eben allzuweit gebracht. Srrabo.

Aki rájön, hogy ki vagy mi "Tarsen", ha gyáltalan jól olvastam... (valami városra gyanakszom, talán Taranto?) , az mesélje el nekem is, mert még a 20 kötetes Brockhausban se találtam róla semmit.

Memorandum Klapkához, eredetik

És még egy fotó: amikor begépeltem, a relatív nehéz olvashatóság miatt sorvezetôt kellett használnom. Ez volt kéznél éppen: egy 64 megabájtos, 100 MHz SD-RAM :-) kissé kontrasztos a 150 éves levélpapíron, nem?

Memorandum Klapkához

Memorandum


Tábornok Ur!

Azok után, miket hazánkban legközelebb történni láttunk, Önnek mostani helyzetére gondolva, mentsen ki engemet magam elött ha mint az árulás és gyávaság által csaknem enyészetig zaklatott haza egyik tiszta érzelmü ismeretlen fia, Önnek ollyakról irok, mik Önt tán érdekelni fogják, s ne vegye rossz neven, ha közben netán egyegy gondolatomat öszintén és leplezetleül leirva egyszersmind kijelentem, hogy az országban igen sokan gondolnak igy.
Komárom van Ön kezében, Komárom, a magyar szabadságháború szerencséjének végsö reményszála.
Azon vidéken, hol én lakom, most minden ember Komáromra és Önre tekint remény és félelem között.
Az osztrák rendezkedés még ott nem kezdetett meg e' napokban, kivévén Heves megyét; de ha ott volna is minden magyar mellett egyegy császári biztos, higyje el Ön ama kecsegtetö reményt, ama féltékenységet, egy magyar szivében sem lehetne kioltani; S illyen magyar még sok van.
Gondolkozunk arról, és csak egyedül arról gondolkozunk, hogy Ön Tábornok Ur Komárom várát a muszka vagy mi mindegy a németnek át fogja e adni, vagy Magyarország ügyéhez hünek maradva, örizni és védni fogja vele ha kell halálig azon reményt, melly a magyar ügyet ez oldalról még végig sugározza, mert a' mit a Bem, Vetter és Guyon vezérek künn a sikon csatázó táboroktól várhatunk, az mind ingatag szerencse de Komárom és Pétervárad, ha árulás avagy gyávaság által el nem vesznek, biztos menedékei a szabadságnak, - s ha a mi nagyon közhir már, hogy az orosz seregek kivonulnak, mint ezt a miskolczi és tokaji táborok tisztjei nem is titkolják, de nyilván beszélik, söt azon elöbb emlitett tábor legközelebbi szombaton tettleg Galiczia felé már el is indult; ha a magyar szabadság ügyének legyözése egyedül az osztrák seregre megy át, ez esetben Komárom a hütelen szerencsét ismét a Magyar sorsához kötheti, - kötheti biztosan, majdnem csalhatatlanul. És ha végig megyünk a magyar forradalom eseményein, egy akarattal megnyugszunk abban, hogy Ön átgondolván ez eseményeket semmi áron nem egyezkedik ollyan féllel mint az osztrák, kit a magyar ügy fejlödésében Ön és minden katona, Kossuth és minden polgár hitszegönek ismert és nyilatkoztatott. Nem egyezkedhetik az országra nézve, ha meggondolja, hogy a ' nagyfontosságú vár átadásával és a ' fegyver letételével, az utolsó eszköztöl fosztaná meg a ' hazát, mellyel az osztrák ellen magát tekintélyesen oltalmazhatná, ha annak netán eszében jönne hitszegövé lenii azon feltételek iránt, mellyeket Önnek azon tudattal igér meg, hogy elég ideje lesz lefegyverzés után egy ujabb hitszegéssel tetézni mind azokat, mellyeket a magyarok egyértelmüleg szemére hánytak: nem egyezkedhetik saját személye és katonáira nézve gyalázat nélkül, midön egy hitszegönek jelentett félhez e tekintetben csak leereszkedik is, - miután köz már a meggyözödés, hogy magyar katonának, tábornoknak avagy közlegénynek más jövöje jelen helyzetben nem lehet, mint gyözni vagy dicsöségesen meghalni a hazáért.
Igy gondolkozunk mi magyarok a Tisza felsö vidékén s Ön megfontolásában s hüségében bizunk.
Gondoljuk azt is, hogy ha a vár dicsöséggel megállván az ostromot, vagy netán kiütéssel megsemmisithetik a német tábort, Ön Tábornok Ur a Görgei árulása által semmissé tett politikai hatalom vagy is országos polgári kormány felállitásáról gondoskodik, s ezek által mint a pénz megingatott állását bizztosithatja, mind pedig magának biztos forrásokat teremthet, hogy magát élelemmel 's katonával egyaránt elláthassa. Ezért majd minden törvényhatóság Önre figyel, hogy mikor veendi Öntöl bármi uton azon örvendetes tudositást, mikép a várat megakarja és megtudja végsöig örzeni; hogy el ne csüggödjön a hazában Ön miatt senki, s hogy kezében a karddal csak azért áll Ön ört a magyar ügy mellett, hogy azt a ' hatóságok és törvény visszaállitása és megvédése által mostani hanyatlásábol kiemelhesse; - áll ört olly elhatározással, hogy minden árulót, ki a vár biztonságát legkevésbé veszélyeztetné, kegyelem és tekintet nélkül semmivé tegye.
Nincs idöm bövebben irni a haza számtalan hü polgárainak elöttem ismert gondolatiról; csak annyi mondok záradékúl, hogy mindenütt teljes hitben vannak a felöl, mikép mint a téli vészes napokban, ugy most is, egyedül Ön fordithatja meg szegény hazánk sorsát, s mint akkor a Kereszturi gyözelem, ugy most Komárom várának sikeres megvédés által visszaadja az országot azon nemzetnek, melly vérét és életét hazája szabadságáért nem kimélte.

1849 September 3^án

Egy tiszavidéki

Bejöttek a mi utczánkba

Na hát az történt, amit kedden gondoltam... Idézem magamat: Az úttal semmi sem történik, az már a "mi dolgunk lesz". Így is lett. Persze nem annyira gáz, mint hittem, sôt mondhatni, egész jól sült el a súrlódások ellenére. Labancz adott néhány nevet, telefonszámot Zsuzsinak, aki felvállalta az szervezkedést. 3 napig tiszta stresszben volt, de megoldotta. Klinka szállított zúzott betont, Tóni bácsi (helyi ember, valami iszonyat régi Skodája, igazi Dongó motorja, technikai csemegéi vannak az öregnek otthon) a tolólapos Zetort, szomszédok a pénzt. :) Egyszerûnek hangzik, pedig nem volt az. Klinka embere kavart a szállítással, késett és nem szállított eleget elsôre, szomszédok nyafogtak, Zsuzsi sírt, másik szomszéd a végén lövészárkot ásott körösztbe - de végül kész lett.

2-3 éves, régebbi felvételeimen még borzalmasabb az út állapota; most ezt a tavaszit találtam hirtelen, amikor Csokiék elôtt elsüllyedtem a sárban:


Tegnap délelôtti az elsô szállítmányról és esti képem a másodikról sajna nincs. Én hülye kora délután beálltam a kocsibehajtóba, aztán az esti szállításnál a részeg billencses odaborította elém a 12m³ zúzott betont. Tóni bácsi még akkor este széttolta kissé a traktorral, hogy szomszédom be tudjon állni a garázsába, de elôttem még így is 40 centi magasan állt. Ha nagyon akartam volna, talán ki tudok ügyeskedni a kisautóval, de nem mertem kockáztatni. Hát, buktam egy jó ebédet meg egy jó társaságot a Trófeában. :( Szóval ma reggel így nézett ki a placc:


Dél elött kicsivel (mikor máskor) jött a tegnapi ember (józanon) és borított a hiányzó 5-6 köbmétert.


Egy óra múlva megjelent Tóni bácsi a Zetorral és ügyeskedett. Látszott rajta, hogy évtizedek gyakorlata van a kezében... ugyan kellett lapáttal utánaigazítani a munkájának, inkább mégis az csak fazonírozás volt. Kívancsi vagyok, az öreg mi mindent tudna mûvelni egy korszerû JCB-vel. :)


És estére elkészült a lapátolás-gereblyézés-leporolás is, ilyenre sikeredett az utca:


Mindenesete jobb mint volt. Zsuzsi jól megszervezte, jól alkudott, házanként 13 ezerbôl kijött minden; ciki az, hogy a Polgármesteri Hivatal fogja verni a mellét... Nyaff.