Újra itt. Csak bejelentkezek.

Próba

Újra itt. Ez csak egy próba, hogy valóban lehet e időzíteni előre a post kiírását.

Sarah Connor Chronicles

Újra itt. Végre volt lehetőségem egy kis tévét nézni anélkül, hogy félrerugdostak volna valami mesefilm miatt. :-) Zertéjellklubon a fenti című sorozat bevezető részét adták, gondoltam meglesem. Mit mondjak - ölég nagy csalódás volt. Időben úgy lehetne behatárolni, amikor cirka a 2. rész befejeződik, amikor Sarah Connor megszökik a diliházból. Abban a filmben Linda Hamilton a jelenkori filmtörténet egyik legkeményebb harcos nője - nem mesterkélt, nem a keménységet mutogatja, hanem csak (mintegy mellékesen) az látszik rajta. Kigyúrt, paranoid, kiégett profi - ugyanakkor egy súlyos lelki terhet cipelő, menekülő, minden rosszra számító asszony. Ahogy a sivatagban szétszedi az M-16 karabélyt, látszik erősen, hogy Linda Hamilton nem akkor látott először puskát, hanem mögötte van 2-3 hét kemény gyakorlás és ugyanúgy csukott szemmel szétszedi-megtisztítja-összerakja, mint egy hivatásos katona. Most teljesen lapos karaktert kaptam: Sarah-t valami fiatal kis 50 kilós deszka alakítja, nulla arcjátékkal és mindig diszkréten de tökéletesen rúzsozott ajkakkal. Nem egy öntudatos, pontosan ismert célra készülő, reagálásra, pattanásra kész individuum, csak enyhén hisztérikusan üldözési mániás liba úgy, hogy minden látható ok nélkül az.

John Connor végülis elmegy annak, ami - bármi lehet belőle, akár a megkövesedett, sebes, komor arcú, későbbi karizmatikus John Connor is. Szóval ő inkább semmilyen, nagy bajom nincs vele. Edward Furlong pótolhatatlan, ha nem kokózza szét az agyát és hízza olyanra a fejét mint én :P idősebben pompás, szikár, intelligens ellenállás-vezér lehetett volna, hogy csak na. Kár érte. A T2-ben megjelenik egy pillanatra, hogy néz ki 2029-ben - végülis lehet a sorozatbeli fiúból ilyen arc, de akkor is Furlong lett volna az igazi. :)

A T-800 Model 102 egyszerűen siralmas. A fickó, aki játssza, megfelelően nagydarab, de közelébe sem jön Svájcinégernek, a Model 101-esnek - úgy néz, mint akinek külön szóltak, hogy "Figyi ecsém, nézzél terminátorosan! Hogy az milyen? Hát találd ki, te leszel a terminátor." Ennek megfelelően igyekszik az arc vizuálisan keményedni, de nem nagyon sikerül annak ellenére sem, hogy a maszkosok szorgalmasan ragasztgattak rá mindenféle fémszínű darabkákat.

A kislányterminátort nem tudom hová tenni. Olyan ronda az arca gépként, hogy nem illik egy mesterséges intelligenciához :) a mozgása pocsék, rajta is az érződik, hogy "szivi, mozogj úgy, mintha egy humanoid robot lennél". Az első feltűnésekor az iskolában, kislányosan mosolyogva, természetesen viselkedve kimondottan szimpatikus volt, de miután kiderül, hogy ő is Cyberdyne-termék, teljesen megváltozott a viselkedése, elkezdett szögletesen mozogni a csontos kis csípőjével meg terminátorosan emelgetni az acélajtókat - de pl. emberien duplatáskás lett a szeme és ezzel tönkre is vágta a karaktert.

Teljesen meglepő módon a legmarkánsabb szereplő csak mellékszerepelt három rövid alkalommal, pár másodpercig volt látható. (Ez a nyakkendős fazon.) Az a kissé Jason Stathamra hasonlító hapsi, aki Sarah Connor bikáját alakítja, majd később a rendőrségen látni az FBI-os arccal, meg a végén 10 másodpercre tűnik fel. Na ez a fazon szerintem abszolút lehetne az idős John Connor...

A forgatókönyv is olyan lapos, mint Sarah Connor dudái, csak a végére kezd egy picit kigömbölyödni. Üldöznek, menekülünk, megállunk-elrejtőzünk, üldöznek, menekülünk, közbeiktatva egy kis lelki élet, stb. Egyetlen jó, bár kissé erőltetett csavar a bank páncéltermébe rejtett időgép, hogy legyen mivel magyarázni az évtizednyi kihagyást a szoriban. Engem zavart a mozifilmekből (elég gyengén) átvett több jelenet. T-800 átmegy az üvegfalon, T-800 meg T-888 kioperálja magából a golyókat, ugyanúgy odacsapja a másikat az átszakadó falhoz, mint a T-1000 a Svájcinégert, ugyanúgy fut a pickup után, mit a T-1000 a parkolóházban a kismotor után - és még vagy fél tucat olyan beállítás, amit már láttunk a rendes nagy filmekben. Próbálkoznak az első két film hátborzongatóan komor apokaliptikus vízióinak visszaadásával is, de csak képi ismétlés, motívummásolás lett belőle. Rohadtul hiányzik a zenei téma... nem lett volna szabad kihagyni.

Szóval, nem vagyok elájulva. Lehet még belőle jó sorozat (végülis a Csillagkapu is csak a nemtudom hányadik évadra nőtt fel), úgyhogy megnézem a következő 2-3 részt, ha lesz rá lehetőségem. De nem leszek szomorú, ha belealszom... :)

Örkény István: Néhány perc külpolitika

Már végigjártam a környék tüzelőtelepeit, elmentem a csúzdára is, de
eredménytelenül. Manapság minden beszerzés nehéz. Aztán valaki ajánlott egy
külvárosi pincét, melynek életrevaló és mozgékony vezetője állítólag bármilyen
tüzelőfajtát elő tud keríteni, föltéve, hogy az ember visz egy kis rumot.
Venni se kellett; volt otthon rumunk, méghozzá valódi kubai. Megtaláltam a
pincét, ahová nyolc lépcsőn kellett lemenni. Még félúton se voltam,
aktatáskámmal a rummal, amikor lentről felkiáltott egy férfi:
- Német demokratikus brikettünk nincs!
Lementem, köszöntem, kipakoltam a rumot a szénporos bádogasztalra.
- Arra nekem nincs is szükségem - mondtam.
- Hanem mit tetszik parancsolni? - érdeklődött a vezető, egy futó pillantást
vetve a rumra.
- Én egy kis hasadóanyagot szeretnék venni - mondtam.
Eddig akármerre jártam, mindenütt kerek perec megmondták: nincs. De ő
közelebb lépett a rumhoz, elolvasta a feliratot, elnézte a cimkére rajzolt
cukornádat, aztán így szólt:
- Hát egy kis uránszurokércet talán össze tudok kaparni.
Ezen nevetni kellett.
- Maga jópofa! - mondtam neki. - Mit képzel rólam? Hogy majd otthon, egy
teakonyhában nekiállok házilag dúsítani?
Fogtam a rumosüveget, visszaraktam az aktatáskába, amitől a szenes mindjárt
engedékenyebb lett.
- Nem kell azért rögtön elrohanni. Szíveskedjék pontosan elmondani, mi
tetszik, és aztán majd meglátjuk, mit lehet csinálni.
Mintha nem tudná - gondoltam -, de azért szép türelmesen elmagyaráztam, hogy
a szokásos atomtöltetre, vagyis nagy tisztaságú Uránium 233 izotópra van
szükségem.
- Persze, ha nincs - tettem hozzá -, akkor egy kis Plutónium 239 is megteszi.
Újra elővettem a rumot, és visszatettem a szénporos bádogasztalra. Nem
szóltam semmit.
Szólni ő se szólt, csak hátravitte az üveget, és betette egy rozoga
iratszekrénybe. Minek annyit beszélni? E némajátékkal kölcsönösen elmondtuk
egymásnak, hogy az ügyletet nyélbe ütöttük, most már csak a forma kedvéért
akadékoskodott a szenes.
- Ha szabad kérdeznem - érdeklődött -, hordozórakétája már van?
- Van - mondtam kurtán.
Nem mentem bele a részletekbe. Ha elmondanám, mennyi utánjárásomba került,
amíg rátaláltam arra a bizonyos csillaghegyi kisipari szövetkezetre, ahol -
persze nem egy üveg rum, hanem egy angol mechanikus pianínó és hat vég
lepedővászon szétosztogatása árán! - nagy nehezen összefusiztak egy közepes
hatósugarú rakétát, ezzel csak fölverném a hasadóanyag árát. Számításom bevált.
A szenes meglepően olcsó árat mondott, s én leszámoltam a pénzt a
bádogasztalra.
- Valami edényt hozott? - kérdezte?
- Nincs nálam semmi.
- Akkor két forint üvegbetétet kérek.
Kifizettem az üvegbetétet.
- Dugója nincs? - kérdezte.
Dugóm se volt.
Felsóhajtott. Aztán széthasított egy újságlapot, összecsavarta, s úgy-ahogy
bedugaszolt vele egy piszkos parádivizes üveget. Abból a rozzant szekrényből
vette elő, ahova a rumot dugta az előbb.
- Becsomagoljam?
- Nem szükséges - mondtam.
- Legyen máskor is szerencsém - mondta a szenes, és előzékenyen felkísért a
lépcsőn. Ott megkérdezte:
- Remélem, békés célokat szolgál?
- Az csak természetes - mondtam.
- Csak mert olyan nagy viccmesternek látszik - mondta, és megfenyegetett az
ujjával.

Szüzanyám már csütörtök van és nem postoltam sok napja. :-(

Újra itt. Csak bejelentkezek.

Hambi