Memorandum Klapkához

Memorandum


Tábornok Ur!

Azok után, miket hazánkban legközelebb történni láttunk, Önnek mostani helyzetére gondolva, mentsen ki engemet magam elött ha mint az árulás és gyávaság által csaknem enyészetig zaklatott haza egyik tiszta érzelmü ismeretlen fia, Önnek ollyakról irok, mik Önt tán érdekelni fogják, s ne vegye rossz neven, ha közben netán egyegy gondolatomat öszintén és leplezetleül leirva egyszersmind kijelentem, hogy az országban igen sokan gondolnak igy.
Komárom van Ön kezében, Komárom, a magyar szabadságháború szerencséjének végsö reményszála.
Azon vidéken, hol én lakom, most minden ember Komáromra és Önre tekint remény és félelem között.
Az osztrák rendezkedés még ott nem kezdetett meg e' napokban, kivévén Heves megyét; de ha ott volna is minden magyar mellett egyegy császári biztos, higyje el Ön ama kecsegtetö reményt, ama féltékenységet, egy magyar szivében sem lehetne kioltani; S illyen magyar még sok van.
Gondolkozunk arról, és csak egyedül arról gondolkozunk, hogy Ön Tábornok Ur Komárom várát a muszka vagy mi mindegy a németnek át fogja e adni, vagy Magyarország ügyéhez hünek maradva, örizni és védni fogja vele ha kell halálig azon reményt, melly a magyar ügyet ez oldalról még végig sugározza, mert a' mit a Bem, Vetter és Guyon vezérek künn a sikon csatázó táboroktól várhatunk, az mind ingatag szerencse de Komárom és Pétervárad, ha árulás avagy gyávaság által el nem vesznek, biztos menedékei a szabadságnak, - s ha a mi nagyon közhir már, hogy az orosz seregek kivonulnak, mint ezt a miskolczi és tokaji táborok tisztjei nem is titkolják, de nyilván beszélik, söt azon elöbb emlitett tábor legközelebbi szombaton tettleg Galiczia felé már el is indult; ha a magyar szabadság ügyének legyözése egyedül az osztrák seregre megy át, ez esetben Komárom a hütelen szerencsét ismét a Magyar sorsához kötheti, - kötheti biztosan, majdnem csalhatatlanul. És ha végig megyünk a magyar forradalom eseményein, egy akarattal megnyugszunk abban, hogy Ön átgondolván ez eseményeket semmi áron nem egyezkedik ollyan féllel mint az osztrák, kit a magyar ügy fejlödésében Ön és minden katona, Kossuth és minden polgár hitszegönek ismert és nyilatkoztatott. Nem egyezkedhetik az országra nézve, ha meggondolja, hogy a ' nagyfontosságú vár átadásával és a ' fegyver letételével, az utolsó eszköztöl fosztaná meg a ' hazát, mellyel az osztrák ellen magát tekintélyesen oltalmazhatná, ha annak netán eszében jönne hitszegövé lenii azon feltételek iránt, mellyeket Önnek azon tudattal igér meg, hogy elég ideje lesz lefegyverzés után egy ujabb hitszegéssel tetézni mind azokat, mellyeket a magyarok egyértelmüleg szemére hánytak: nem egyezkedhetik saját személye és katonáira nézve gyalázat nélkül, midön egy hitszegönek jelentett félhez e tekintetben csak leereszkedik is, - miután köz már a meggyözödés, hogy magyar katonának, tábornoknak avagy közlegénynek más jövöje jelen helyzetben nem lehet, mint gyözni vagy dicsöségesen meghalni a hazáért.
Igy gondolkozunk mi magyarok a Tisza felsö vidékén s Ön megfontolásában s hüségében bizunk.
Gondoljuk azt is, hogy ha a vár dicsöséggel megállván az ostromot, vagy netán kiütéssel megsemmisithetik a német tábort, Ön Tábornok Ur a Görgei árulása által semmissé tett politikai hatalom vagy is országos polgári kormány felállitásáról gondoskodik, s ezek által mint a pénz megingatott állását bizztosithatja, mind pedig magának biztos forrásokat teremthet, hogy magát élelemmel 's katonával egyaránt elláthassa. Ezért majd minden törvényhatóság Önre figyel, hogy mikor veendi Öntöl bármi uton azon örvendetes tudositást, mikép a várat megakarja és megtudja végsöig örzeni; hogy el ne csüggödjön a hazában Ön miatt senki, s hogy kezében a karddal csak azért áll Ön ört a magyar ügy mellett, hogy azt a ' hatóságok és törvény visszaállitása és megvédése által mostani hanyatlásábol kiemelhesse; - áll ört olly elhatározással, hogy minden árulót, ki a vár biztonságát legkevésbé veszélyeztetné, kegyelem és tekintet nélkül semmivé tegye.
Nincs idöm bövebben irni a haza számtalan hü polgárainak elöttem ismert gondolatiról; csak annyi mondok záradékúl, hogy mindenütt teljes hitben vannak a felöl, mikép mint a téli vészes napokban, ugy most is, egyedül Ön fordithatja meg szegény hazánk sorsát, s mint akkor a Kereszturi gyözelem, ugy most Komárom várának sikeres megvédés által visszaadja az országot azon nemzetnek, melly vérét és életét hazája szabadságáért nem kimélte.

1849 September 3^án

Egy tiszavidéki