Mi más történt volna, mint hogy böngészés közben újra fotóimba akadtam :-) az ócsai gyakorlótéren fotóztam, több mint 3 éve... de rég is volt. És milyen rohadtul leégtem aznap, tiszta vörös voltam a napsütéstôl. Összevissza emlékek ugranak be... :-) hogy elsôre én sem bírtam elindulni a BTR-el, mert olyan messza, vagy kétarasznyira vannak egymástól a fokozatok, hogy amikor azt hittem, egyesbôl kettesbe dugtam, éppenhogy a nullát sikerült eltalálnom. :-) Nem voltam egyedül, mást is értek meglepetések. Például azt a környékbeli Zuk-os embert, aki gondolta, hogy majd a gyakorlótéren lerövdíti az útját, amikor a kanyar után egyszercsak megjelent vele szemben bô gázzal három BTR. Ember igen gyorsan félreállt... :-) Vagy a Viktor nevû zseniális mûszaki tiszt, aki nálamis nagyobb volt 20 kilóval, mégis beletolta magát valahogy a T-72 vezetôülésébe, és olyant fordulózott azzal a harckocsival, hogy mindenkinek leesett az álla. Nem emlékszem, hogy hívták a gk.parancsnok tizedest, de arra nagyon, hogy amikor kérdeztük pl. a BTR elektromos toronymozgatásáról, borzasztó lelkesen mesélte a fogaskoszorús megoldást, hogy milyen biztonságos és strapabíró. Nade mi van ha homok kerül a fogaskoszorúra? Nem kerül és különbenis akkora , hogy szétnyomja a homokot. Jó, akkor kisebb kô. Az SOHA nem kerül!!! Személyes sértésnek vette még a feltételezést is, hogy a ô BTR-jében bármi elromolhat. :-) Klassz nap volt az akkor...
2 megjegyzés:
A mi katonai sofőrünk is ilyen volt Azon az öreg 350-es Csepelen még porszem sem sem lehetett.
Az a Vikor nevű "műszaki tiszt" Valójában páncélos főtörzsőrmester. A másik dolog, hogy azok a tisztesek, akik Ócsán vezettek tudták, hogy a BTR toronyforgató szerkezete kézi működtetésű.
Megjegyzés küldése