Ja, nem is meséltem! Múlt pénteken tartottunk búcsúpartit Erikának, kapott ajándékot is, nehogy visszajöjjön. (dedikált póló, csini fülbebigyó+nyaklánc) Valaki meggyanúsított, hogy örömünnepet akartunk ülni E. távozása miatt, azért szerveztük az összeröffenést. Pedig nem is igaz... :) Persze volt/van olyan kolléga, akinek nem hiányzik, végülis sokaknak szúrta a szemét, hogy pár hónapja az irodavezetô, kvázi titkárnô vitte végig az intézetet a napi mûködésen... Vicces az is, hogy a hat tanszékvezetôbôl pont az a kettô jött el, akinek nem szóltam... a másik kettô, akire azért számítottam, alákaparta az aji póót, de semmi több. Furi. Persze, tudom, sok más munka meg péntek délután, meg készülni elôadásra, blablabla - mégis, aki ott akart lenni, az tudott idôt szakítani erre a két órára. De sebaj, lényeg az, hogy jól sikerült a buli, E.-nak tetszett, amit kapott és nem rossz szájízzel távozott. Ági ma felhívta, hogy érzi magát az új helyén: elmondása szerint olyan harsány jókedvet hallot a vonal túlvégérôl, ami szinte akusztikus zaklatással ért fel. Szóval jól érzi magát. Ennek én örülök. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése