Fák

Ahogy borzolgattam a fotóim között, ezt a két felvételt találtam. Régebbiek, mégis beteszem most. A dús lombút az irodaablakból balra nézve látom, a haldoklót jobbra. Ez uóbbiról mindig Bródy egy dalszövege ugrik be... a "Vásárhely" c. utolsó verszaka:

Gyökér, lomb és száraz ág,
Háromféle valóság.
Ki háromból csak egyet lát,
Nem látja a fát magát.

Uff, lehet, most kellene abbahagynom és gyorsan inkább elmenni aludni, mielött elkezdek beborozni a maradék Nemtommilyenvölgy Bikavérbôl? :)