Köd

Már egy hete köd van... mintha sosem akarna felszállni. :-( Ma reggel kevésbé párás ugyan a levegô, a látótávolság is több, mint eddig - de még mindig -3°C hômérsékletet és 90% relatív páratartalmat mutat a WS1600.

Dér

Ma reggel hidegebb lett, mint az elmúlt napokban volt. Nem igazi december közepi idôjárás ugyan, de végre nem kora tavaszt érzel, amikor kilépsz. Deres lett minden...

Mindig homályban levô felhôbolygóra emlékeztetô, sápadt, vértelen fák nôttek az utcán.:-)

Régi papperok

Ezen alkalommal Diojoe jóvoltából: ismét két régi dokument jeszty.




....milyen egyszerû lenne, ha ma is ennyi bürokráciával le lehetne fedni minden munkavállalást... :-) és mennyien munka nélkül maradnának a Nagy Állami Aktatologatási Hirigben.

Még valami.

Ezek a képek kimondottan Sévold kedvéért. ;-) Sokkal szebb kerek mûszereket lát, és keveseb biszbaszt kell kezelnie, mint ezek, úgyhogy ne bánkódjon. ;-)

Ha valaki nem vágná rá kapásból, hogy az a barna izé ott a T-72 tornya mögött az a harckocsi légôszûrôbetétje, netán legyintene rá, akkor elmondom, hogy ketten emelték ki a helyérôl, izomból. ehhez képest egy Fiatban levegôszurôt cserélni tiszta hawaii lesz. ;-)

Na még egy jutott eszembe, ez nagyon megmaradt. A cseh gyártmányú T-72 vezetôi búvónyílás-fedele nem akart lecsukódni. Befordult a helye fölé, de lesüllyedni már nem akart a keretébe. Hidraulika mozgatja, mert a jó ég tudja, hány mázsa az a páncélajtó. Megoldás megszületett pár perc alatt - jól megtermett katona ugrált rajta két lábbal. :-) Helyére került és onnantól prímán mûködött. Virágh ôrn. mesélte akkor, hogy pár hónappal korábban vmi. jenki-magyar hadgyakorlaton vettek részt, ahová M1A1 Abramsot küldtek. Minden rendben is zajlott, egészen a második nap reggeléig, amikoris az M1 számítógépe úgy döntött, hogy márpedig ô nem nyitja ki a tankot senkinek. Próbálkoztak vele egy darabig az amcsik, aztán feladták, mert ugye egy harckocsit azért nem olyan egyszerû feltörni. :-) Végül Taszárról küldtek helikopterrel egy számítógépes fószert, aki az Abramsra kötött laptoppal röpke fél óra alatt kinyitotta a búvónyílást. :-)

BTR-80 & T-72

Mi más történt volna, mint hogy böngészés közben újra fotóimba akadtam :-) az ócsai gyakorlótéren fotóztam, több mint 3 éve... de rég is volt. És milyen rohadtul leégtem aznap, tiszta vörös voltam a napsütéstôl. Összevissza emlékek ugranak be... :-) hogy elsôre én sem bírtam elindulni a BTR-el, mert olyan messza, vagy kétarasznyira vannak egymástól a fokozatok, hogy amikor azt hittem, egyesbôl kettesbe dugtam, éppenhogy a nullát sikerült eltalálnom. :-) Nem voltam egyedül, mást is értek meglepetések. Például azt a környékbeli Zuk-os embert, aki gondolta, hogy majd a gyakorlótéren lerövdíti az útját, amikor a kanyar után egyszercsak megjelent vele szemben bô gázzal három BTR. Ember igen gyorsan félreállt... :-) Vagy a Viktor nevû zseniális mûszaki tiszt, aki nálamis nagyobb volt 20 kilóval, mégis beletolta magát valahogy a T-72 vezetôülésébe, és olyant fordulózott azzal a harckocsival, hogy mindenkinek leesett az álla. Nem emlékszem, hogy hívták a gk.parancsnok tizedest, de arra nagyon, hogy amikor kérdeztük pl. a BTR elektromos toronymozgatásáról, borzasztó lelkesen mesélte a fogaskoszorús megoldást, hogy milyen biztonságos és strapabíró. Nade mi van ha homok kerül a fogaskoszorúra? Nem kerül és különbenis akkora , hogy szétnyomja a homokot. Jó, akkor kisebb kô. Az SOHA nem kerül!!! Személyes sértésnek vette még a feltételezést is, hogy a ô BTR-jében bármi elromolhat. :-) Klassz nap volt az akkor...

Ványadt Ványadtovics Vinyov

Véletlenül akadtam erre a képre. A nálam fiatalabbak biztosan nem emlékeznek rá, miért is vicces; nekem szegény ember nevérôl (mennyi cikizésen mehetett keresztül...) rögtön az jutott eszembem, hogy: Eeej ha ezt az én galambocskám, Galuska Galagonya megérhette volna... :-))))

új Lancer

Bár már rég abbahagytam a mitsubishiklubozást, és nem is jó szívvel emlékezek vissza; ezt mégiscsak muszáj bevágnom. Végre-valahára frissítették a Lancert! Nagyon-nagyon ráfért a Mitsu modellpalettájának erre a szegmensére az újítás. A Concept-X alapján kissé erôszakosabb orrúnak gondoltam a szériamodellt, de talán ez a krómozott, lájtos kivitel a hülye jenkiknek szól, Európa hátha jobbat kap. Nagyobb képet még nem sikerült túrnom, a Mitsubishi egyelôre a sajtós oldalán se közöl nagyobb méretû fotókat.

Idôközben közöltek vagy legalábbis az A5.hu hozzájutott: Ide katt. Be is fejeztem a Mitsus visszalépést, mert megint csak nyafogni fogok a végén.

Rákóczi út, v2

Készülget a Rákócz út 5. Lassan. Jó hosszú megbeszélésen voltam, a riasztó-beléptetô rendszer telepítését csacsogtuk át. Klassz kommunikáció lehet a Kipszer meg az alvállalkozói között, mert a november 16-i, e-mailen elküldött igényeimrôl senki nem tudott, csak néztek egymásra ostobán. Ezt a "beléptetô" kifejezést sem nem értem, végülis az utcáról az lép be, aki akar... :) Ahhoz képest, hogy egyetem, meglehetôsen publikus hely lesz az arra ténfergô usereknek.... félek, hogy aki a fôlépcsôn felmegy "csak úgy körülnézni", az rögtön a mi elsô emeleti irodáinkat találja meg. Bölcsészeket ismerve itt is ugyanazon "jaj nem zártam be az ajtót, csak kiszaladtam pisilni" jellegû szituációk fognak uralkodni mnt az ADs-en, aminek a vége besurranás, pénzellopás, zokogás lesz. Hiába mindenütt a kamera, az nem akadályozza meg, hogy rossz szándékkel be ne jöjjön a napi ezernyi egyetemista között olyan, aki csak lopni akar. Minden irodát nem tudunk elektronikusan védeni; és ha tudnánk is, idióta user ellen nincs megoldás.... :-( Na, pár fotó.

A második emelet kis erkélyérôl így néz ki a belsô udvar. Ott lent a sarokablaktól balra meg a skandináv tanszék titkársága.

Ez az acélszerkezet fedi le az udvart az elsô emelet tetejének szintjében. Vastag (szemre 3-4 cm is volt) ütésálló üveg tölti ki az acélidomok közötti teret. Gondolom, teherhordó szerepük is van az üvegtábláknak, nem kizárólag az acélidomok veszik fel az egész szerkezet súlyát.

Az intézeti titkárság a másodikon, ebben az irodában kap helyet:

A titkárságtól balra lesz még egy szoba. Különösen örülök a vidám színekben pompázó faldíszítménynek. Nem kimondottan az a neoreneszánsz stílus, ami nekem bejön, de sebaj, örülök, ha lesz egyáltalán egy civilizált hely. Az ablaka kívülrôl is látható az elsô képen, pont ez van a kép közepén. Az ablaktól balra tervezem a minibárt, jobbra masszirózós bôrfotelt teszek, nem túl közel a falhoz, hogy mögém tudjanak állni ketten-hárman, pávatollal legyezgetni. A szoba közepére sem akarom nagyon betolni, mert nem marad hely, hogy feltegyem a lábamat. Az Onkyo cucc a teakonyhában lesz, mert nem szeretném, hogy a végfok tápjának hûtôventillátorai zavarjanak, ide csak a JBL K2 sugárzókat hozom át. Ja, merthogy elvileg ez lesz az én irodám.

Vagy még eggyel balra kúszva, az egybenyitott irodák közül az utolsót kapom. Illetve osztom ki magamnak. :P

Vagy egyiket sem, mert az áprilisi költözéskor kirúgnak. Vagy elköltözök, vagy elüt a villamos, vagy kivándorlok Új-Zélandra, vagy lesittelnek, vagy alkoholista hajléktalannak állok, vagy bedilizek a kolegáktól és beköltözök Eboy papájához - vagy csak lelépek a pi..ába egy másik munkahelyre, ahol normális fizetést adnak. Ezen a lépcsôn fogok távozni:

A lépcsôfordulóban pedig ez a kép fogad lefele szédelegve. Illetve remélem, mire költözés lesz, már nem ez a kép fogad, hanem valami kulturáltabb... a lépcsô aljában jobbra van az üvegkupolás belsô udvar, balra fordulva a fôbejárat a Rákóczi úra. A boltívek alatt látszanak az kupolát majdan alkotó üvegtáblák.

A bejáratnak háttal állva látszik a lépcsô alja, és igen! megmaradt a nagy tükör. Legjobban a ruhatáros néni fog ennek örülni, ugyanis pont vele szemben lesz, nézegetheti magát egész álló nap. Aszongyák, echte velencei tükör, átélt pár évtizedet a Pannónia Szálló vendégei között. Kíváncsi vagyok, hány hónapot bír ki a bölcsészhallgatók között... :-/