Ezen a napon kora reggel, holdi időszámítás szerint Sol-341-kor (ami azt
jelenti, hogy 13 órája süt kegyetlenül a Nap, és sütni fog még egyfolytában
341 földi óráig, amikor is a horizont alá bukik, és visszaszerzi birodalmát
Nox, a 354 órás éjszaka)… tehát Sol-341-kor a Holdmérnöki Technikum II. C
osztálya - tizenegy leány és kilenc fiú, köztük Kocsis Berci, akit a Négyek
Tanácsában "Vasgyúrónak" becéznek - tanulmányi kirándulásra indult a Hold
felszínére. A Mare Imbrium volt a cél. Lunamobilon utaztak. E zárt utasterű,
24 személyes, hernyótalpas jármű kabinjában szkafander nélkül teljes
biztonsággal lehet tartózkodni, mert állandó +22 Celsius-fokú belső
hőmérséklete a világűr fagy- és tűzhalálától megvédi utasait. A 201-es kupola
város zsilipkapuján léptek ki a kopasz holdfelszínre, egészen közel ahhoz a
helyhez, ahol előző éjjel a furcsa fényjelenségeket észlelték. Persze ők akkor
ezt nem tudták. A lunamobil pilótája a nyolcvanéves Antonin bácsi volt, az
osztályt Pool Roger fizikatanár kísérte.
A tíztonnás holdjáró (földi súly!) békésen zötyögött a durván kitaposott
talajon. A Nap alacsonyan állt… a vakítóan fehér sziklák hosszú, fekete
árnyékukkal csíkozták a tájat. A gyerekek gondtalanul fecsegtek. A csinos,
göndör hajú Sally Baker éppen Kocsis Bercit faggatta:
- Igazán jártál már odakint gyalog, szkafanderben, egyedül?
Bérei büszkén kidüllesztette a mellkasát.
- Jártam ám! Nem is egysz…
Nyilatkozatának végét elnyelte a hernyótalp éles csikorgása. A pilóta
váratlanul keményen fékezett. Az utasok előrelódultak, volt, aki elesett, fejek
koccantak össze. Roger tanár úr meglepődött.
- Antonin, kérem, miért állt meg?
- Melegszik az utastér - mondta a pilóta. Hangját aggodalom torzította.
- Nem téved, kedves Atonin?… Én nem érzek semmit. Kitűnő a
szigetelésünk. Odakinn legfeljebb ha 90 fok lehet. Meg se kottyan a
gépünknek!
- Amennyivel több! Nézze a termométert, tanár úr! Pár perce mint a
bolond ugrál felfelé. Százkilencven… Kétszáztíz… Kétszázharminc!…
Forrósodik a kabin fala! Fogja csak meg! Már kétszázötven!…
A tanulók mozdulatlan, riadt némaságát hirtelen éles sikoltás repesztette:
- Jaaaaj!… Jajaj!… Tüzes az ablak! Hozzáértem!… Megégette az ujjamat!
Fáj…
Rémült lányok, izgatott fiúk kétségbeesett kiabálása kavargott:
- Mi lesz velünk?!… Vigyázzatok! Már izzik a fenéklemez is!
Meggyulladunk!… Tanár úr, meggyulladunk!
- Itt valami füstöl… Fullasztó!
- Tanár úr! Segítség!… Elégünk! Elégünk!… Jaj!
- Bátorság, gyerekek!… Bátorság!… Ne veszítsétek el a fejeteket!!…
Nyugalom! Nyugalom! - próbálta leküzdeni a pánikot Roger tanár úr.
- Ne érintsetek, ne nyúljatok semmi fémhez! Kuporodjatok fel az ülésekre!
Azok még nem forrók!… Kibírjuk! Megmenekülünk!… Antonin! Kérem,
gyorsan forduljunk vissza!
- Ha a "lunácska" engedelmeskedik…
Engedelmeskedett. Sikoltó nyikorgással vette a kanyart… és megcélozta a
201-es kupolavárost. Óránkénti száz kilométeres féktelen sebességgel
igyekezett kijutni a gyilkos, tűzforró övezetből. Ekkor a termométer már 500
fokos kinti hőséget mutatott. A holdjármű felületén levő könnyűfém
alkatrészek lágyulni kezdtek, a gumitömítések elolvadtak, bűzlöttek… Néhány
gyerek elájult, a lányok hangosan sírtak. Berci egy üléstámla tetején állva
üvöltötte jó tanácsait:
- Kabáttal, szoknyával takarjátok be az arcotokat!… Már nem tart sokáig!
Ki kell bírni!… Sally! Próbálj felmászni hozzám! Itt jobb!… Segítek!…
Nagyokat zökkent, huppant, ugrott és zuhant a hatalmas holdjáró. Csoda,
hogy a kabin rugózása elviselte a szörnyű terhelést…
Ám mindössze öt percig tartott ez a haláltánc. A lunamobil lassított
Antonin bácsi pirosra pörkölődött, vérző arca rávigyorgott a gyerekekre.
- Hé!… Hé!… Kijutottunk!… Halljátok? Kijutottunk!… Száz fokra
süllyedt a termométer! Odakint már csak száz fok meleg van.
Nagyot fújt: - Canopusra! Életben maradtunk!… Megvagytok mind?
- Megvagyunk - jelentette Berci. - De páran hasonlítunk a pirítós
kenyérhez. Orvos kellene ide, de gyorsan!
- Hamarosan meglesz az orvos is!
Öt perc múlva bezsilipeltek, majd egyenesen az Urándúsító üzemorvosi
épülete elé kanyarodtak. A gyerekeket óvatosan, egyenként emelték ki a még
mindig forró holdjáró kabinjából.
Nyolc tanuló és a pilóta az elsősegély után súlyos, de nem életveszélyes
állapotban kórházba került. A többiek megúszták kisebb pörkökkel,
hólyagokkal. Ezek közé tartozott Berci is. Ők hazamehettek…
Mindkét rejtélyes eseményt jelentették a kormányzónak. Martim Gomes
másnap reggel Sol-329-re sürgős, rendkívüli ülésre hívta össze Hold Állam
Műszaki Tanácsát, név szerint: Adam Renard, Perez Casteiro, Toyama Ikeno,
Muhammad Csandra, Roberto Namora és Viktor Szíriusz tagokat. Meghívót
kapott Pool Roger fizikatanár, Antonin pilóta és Kocsis Bertalan II. C osztályú
tanuló is, valamint az a két karbantartó, akik látták (látni vélték?) a tegnapi
félelmetes fényeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése