Disney + Ady

Újra itt. A tegnapi post (bokros teendőim miatt) kimaradt, most pótlom. Szóval az volt, hogy karácsonyra kaptak a gyerekek (ill. kaptunk) öcséméktől belépőjegyet jégrevüre, amit most vasárnap foganatosítottunk. "Disney on Ice" a PappLaci csarnokban. Naggyon amerikai volt - nem csak az előadás mikéntje, de a jegyszedőkön és a magyar szinkronon kívül gyakorlatilag minden hozzá kapcsolódó. Kissé rongyrázós hangulatúnak éreztem a közönséget is... a legolcsóbb helyek, fent a tetőhöz közel tömve voltak, az olcsóbb, 4400 meg 7200 forintos helyek félig teltek; a legdrágább, jéghez közeli tizensokezer forintos helyeken minden szék foglalt volt. Igaz, én fentről, onnét a közepéről nem sokat láttam, lévén nem túl jó a szemem. Hallani annál inkább hallatszott a jól feltekert playback. Két félidőt lenyomtak. Zsiga a másodikat már alig bírta ki. Szünetben Matyi lelkesen elrohant egy pattogatott kukoricáért, majd csalódottan visszatért, hogy a jenki (nem ám helyi munkaerő. neeeem... import!) popcornárus kiscsaj az árcetlire mutogatva kifejtette neki, hogy 1 rongy kevés a kukoricáért: 1500,- Ft volt egy csomag popcorn. Nem ismétlem meg, mit mondtam, stílszerűen jenkiül. Aki szereti a műkorcsolyázást és ért is hozzá, vagy 8-9 éven aluli, annak biztosan érdekes volt; engem speciel az kötött le, hogy mért zsibbad a bal lábam combtőben meg azon gondolkodám, hogy egy sorral lejjebb ülő, amúgy normálisnak kinéző, csinos 35-ös nőci vajon miért tett a fejére sokszínű LED-ekkel villódzó diadémot?

Ha a végén megkérdezte volna egy riporter, hogyan tetszett? csak annyit mondhattam volna némileg tartózkodóan, hogy klasszak voltak jelmezek és a fénytechnika. Node, mordizomadta! a kölköknek tetszett vala, oszt' ez itten a Hauptsache, kérem. Végén fogtuk az 1.000 forintos parkolójegyünket, amit a drága belépti díjon kívül ugyi kifizettettek, elslisszoltunk az amcsi security mellett (tartotta nekünk az ajtót - érdemes volt átrepülnie Jurópp-ba) osztán elkanóckodtunk, de a lelkem fenekin, meg a fenekemlelkin nagy, nagy keserves fenekedésekkel győztem az életyim. Megaztánis a feleségem eszmélkedett a jobbérzésébe és úgy, de úgy összefancsarodott a lelke levese nékijje, hogy szinte bőrzött. Hogyaszonta: - Hej muramista, muramista - ódództott a nyelve nékijje - bé tökkel vágtál csülökbe... - Úgy mentünk el onnajnd, döngve.

Na ezért nem volt tegnap post.

Kárpótlásként némi kúttúra, nesztek - Andreas Ady tollából, Friedrich Lám fordításában. :p (Érdekességképpen: egy '42-es kiadású könyvből szkenneltem, Lám Frigyes kézzel írott ajánlásával a belső címlapon.)



Schönen Tag noch, aus Kerepesch.