Nos hát ha jól megnézzük, akkor látszik, hogy nem kimondottan az a kézzel készült, 300 frankos Klötzli, hanem Klotzli és nem Michael Walker tervezte, hanem Waker :-) aki feledékenység miatt (ha jól rémlik) Gorcsev Ivánnal ült egy cellában Batáviában, miután a saját kését egy angol matróz hátában felejtette. Azóta inkább a saját neve alatt Hongkongban gyártatja a bicskákat.
Anyway, az ujjlenyomatnélkülien zsírúj bicsak rendesen össze van szerelve, nem lötyög, nem csavarodik, nem hajlik. A pengéje a látványos fekete eloxálás alatt nyilván közönséges 420 acél lehet. Szép simán, bár kissé nehézkesen nyílik-csukódik; nyilván bejáródik majd. Becsukott állapotban az él nem ér hozzá a markolat belső részéhez sehol, vagyis nem súrlódik, nem kopik, nem csorbul. Egy enyhe biztosító a helyén tartja, hogy a zsebemben véletlenül ki ne nyíljon, ami, unter uns gesagt, kínos lenne még akkor is, ha már nem tervezek újabb gyermekeket. Ugyanemiatt nem lehet lendületből nyitni; majdcsak kibírom valahogy. :-) Egyetlen kifogásom, hogy a markolat két héját összerögzítő imbusz- vagy mifene-csavarok vagy használtak vagy nagyon kapkodva szerelt Li Ping, mert alaposan megnézve azért látható, hogy csúnyán deformálódott majd' mindegyiknek a belső része.
Ezzel együtt tényleg örülök neki, mert a régi, hasonló késemet a fene tudja, hol és mikor elhagytam, márpedig crosslock nélkül nem lehet meg manapság sem egy józan életű könyvszerkesztő, sem egy IT-rabszolga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése