Úgy tûnik, öregszem. :) Nino Rota filmzenéjét hallgatom nagyzenekari elôadásban ma már másodszor és tetszik. Ôszintén szólva eddig nem nagyon ismertem az egész lemezt, csak a motívumot pár feldolgozásban. Persze a Dire Straits elôadásában elôször, aztán talán Paco de Lucia vagy Al Di Meola gitárjából. Valahogy elsüllyedt a virtuóz játék és tökéletes hangzás mellett a dallam... meg talán azért sem figyeltem rá annyira, mert a gitárostól olyan felvételem volt, ahol egyik örök kedvencemet, a Concierto de Aranjuez-nek fômotívumát játszotta és az mindent überel... :) De most rátaláltam (végülis csak 40 évet késtem...) és bár a Romeo & Júlia sztoriját sosem szerettem, kénytelen leszek megkeresni a '68-as filmet - szívesen néznék a médiagenya után végre egy régimódi, nagyszabású, kosztümös filmet. Pláne ilyen zenével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése