Egyik napon ez a felirat fogadott a fürdőszobaajtón:
A "bélvédő társaság" nyilván "Béla-védő társaság" akart lenni. :-)
Személyesen Villám Béla:
A Béla-levesről és rántott Béláról nincs fotó, de higgyétek el, finom volt. :-)
Utca báj nájt, karácsony előestéjén:
Bokor báj nájt ugyanakkor. Aki nem jár erre, az el sem hiszi, hogy nálunk jó 10 napja, amióta fagy van és leesett a hó, azóta ilyen vastag dér fed mindent. A szürke Pestről visszajövet nekem is furcsa volt tegnap, hogy a szomszéd falu, Mogyoród sem ilyen tiszta fehér. Tőlünk feljebb, a kempingnél annyira deres a drótkerítés, hogy át sem lehet rajta látni. Itt nálunk annyira vastagra hízott a dér a fák ágain, hogy lehajlanak az 4-5 centis, rájuk tapadt súly alatt.
Valahogy így:
Reggelre, ahogy nincs teljes szélcsend és szállingózik a hó, az ágak mozgásától és az újabb plusz tehertől kezd lassan lehullani a vastag fehér réteg a fákról.
Ez pedig mementó tavalyi karácsonyfánknak, amit tavasszal kiültettünk az utcára, pontosan a ház elé. December 23.-án este, amikor az előző két ejszakai fotó is készült, még a helyén volt, szerepel is egyik képen. 24.-én reggelre ennyi maradt belőle.... :-(
Különösen azért bosszantó, mert 24.-én délután a fenyőfások gyakran már ingyen adják a fát, csak vigyék a francba, ne nekik kelljen eltakarítani - ez a neandervölgyi meg képes volt inkább éjszaka, a ház előtt fűrészelni és lopni. Ezúton is kívánom neki, hogy száradjon le a keze. :-(
No, ezek meg a friss, jelenlegi fotók. Összesen annyit nyúltam hozzájuk Photoshoppal, miszerint fehéregyensúlyt állítottam (ui. nem RAW-ban fotózok), hogy ne legyenenk túl kékek a képek:
4 megjegyzés:
Szegény Béla!
Nem fájt a szíved?
Rád küldöm az állatvédőket!!!:)))
Nálunk is járt a fanyűvő.Egy a lakók által sok éve nevelt fát fürészelt ki.
Nem kívánok neki rosszat,egyen igyon ami belefér.
Csak széklete ne legyen!
Ezt az átkot egy cigány segédmunkásomtól tanultam.
Csak Ő nem ilyen finoman fejezte ki magát!! :)))
Sohasem tudtam Bélára barátomként tekinteni, valamint a kapcsolatunkat némileg beárnyékolta, hogy 3 napig a fürdőkádamban lakott. :-) Ezek után kimondottan megkönnyebbültem, amikor igenjóféle halászlé formájában láttam viszont az asztalon. :-) Oké, bevallom, az megterhelte a lelkemet, amikor Bélát, immár fej és farok nélkül szeleteltem, amit a maradék Béla ideges rángással vett tudomásul, amikor a gerincét nyiszáltam...
A gyerekek meg akarták tartani, csak akkor mondtak le az ötletükről, amikor azzal egyeztem bele, hogy oké, de akkor a Borzas tacsit sütjük meg. :-)
Sejtem ,hogy Borzas egy pillanatra sem volt életveszélyben.
Szerintem fáradhatatlan farokcsóválással és helyben járással fejezte ki igényét a feldolgozott Bélára.
Fel sem merül benne,hogy hallé formájában Te fogod megenni az Ő jussát!:)))
Lelked pedig nyugodjon meg,mindannyian halat ettünk!:)
Bár engem is zavar mikor a fővő halléröl a fedőt leemelve a szemnélküli fej mindíg engem néz!!:(((
d el Sévold, még mindig jobb, mint ha a halak néznének bennünket... :-)
Megjegyzés küldése