Sajtóhuba

Kezembe került a Budapester Beiträge 50., a jubileumi kötet és eszembe jutott, mit kínlódtunk vele... :-) Szép lett, jó lett, csak éppen az utolsó rohanásban senki nem olvasta el alaposan a címlap szövegét. Kimaradt egy betű - "Nachwuchsgermanisten" helyett egy "s" betű hiányában a tökéletesen értelmetlen "Nachwuchgermanisten" szerepelt a címlapon és a szennycímlapon egyaránt. Mindegy, ciki volt, bár a prezentálásán alig akadt ember, aki észrevette volna, aztán összes kötet vissza a nyomdába, borítócsere, kész.

Ennek apropóján jutott eszembe egy aranyos sztori, amit utoljára Dezső kollégától hallottam. Lehet, hogy városi legenda, de mivel nyomdász is mesélte már, akár igaz is lehet, miszerint az egyik nagy nyomda igazgatóhelyettesének a fejébe (oké, állásába) került egy nyomdahiba. Emlékeztek, anno a szoci időszakban em ilyen kis hangyafülnyi példányszámokat nyomtak a könyvekből, hogy mittomén ötezer, hanem tizen-huszonezreket, sőt klasszikus magyar íróktól vagy kötelező olvasmányokból akár százezer körül is készült nyomás, pláne amikor határon túlra is ment a magyar nyelvű cucc. Ma már csak álmondak a nyomdák ekkora lehetőségről... úgy rémlik, Viktor barátom említette, hogy az ő praxisa során valamit 140.000 darabban adtak ki, de hogy melyik kötet volt arra már nem emlékszem. Szóval, szoci éra, gyerekkönyv, soktízezres példányszám, igényes, négyszínes belív, keménytáblás borító, klasszikus mese: Piroska és a farkas. Lett volna. Ha nem megy félre. De félrement valahol, a boltokból kellett a "Piroska és a farkam" c. kötet begyűjteni. :-)

Igaz vagy nem, mindenesetre jól ki van taláva.

Másik, amit be akartam kopizni, néhány érdekes idézet Ráth-Végh Istvánnak a Köny komédiája* c. kötetéből. Jómagam is szoktam azt mondogatni, hogy hibátlan könyv nincs (pláne ha én műszakiszerkesztem...), kivéve egy 1957-es, két kötetben megjelent Egri csillagokat. Node (úgy tűnik) ismét tévedtem. Alább az idézetek.

[...] Sajtóhiba nélküli könyvekről csak a legendák beszélnek. Scaligernek, a nagy humanistának elhullatott bölcsességét tartalmazó gyűjtemény, a Scaligeria azt állítja, hogy Cardanus: De Subtilitate (Az árnyalatról) című könyve teljesen sajtóhibamentes. Alig hihető egy nagyalakú, vastag foliánsnál. Más legenda szerint az oxfordi egyetem könyvtárában őriznek egy ottani nyomású, hibátlan bibliát. [...]
A könyvnyomtatás kezdeti idejében a sajtóhibákat minden egyes példányon kézzel javították ki. Csakhamar abbahagyták, mert gondatlan kiadásokban a hibák annyira elszaporodtak, hogy a sok javítás elcsúnyította a könyvet. Megszületett az Errata ötelte, vagyis a könyv végén, külön oldalon sorolták fel a sajtóhibákat a latin gyűjtőcímmel.
A külön oldal nem sokáig unatkozott egyes számban. Oldalakra gyarapodott. Kettő, négy, majd kilenc lett belőle. Pico della Mirandola műveinek 1507. évi kiadásában már tizenöt oldalon át búsítják az olvasót. Bellarminius bíbornokot annyira felbosszantotta a sok kontár szedés, hogy műveit újra leíratta, s a gondosan átvizsgált kéziratot rábízta egy jónevű velencei nyomdászra. A jóhírű nyomdász elkészülvén a nyomással,a sikerült könyvet nyolcvannyolc oldalra terjedő sajtóhiba-felsorolással kellett kiegészítenie.
A sajtóhiba ördöge ezzel sem érte be. Aquinói Szent Tamás Summájának egy 1578. évi kiadásában az Errata felírás mögött száznyolc oldalnyi sajtóhiba gyülekezett. Ez a legtekintélyesebb szám, amelyet eddig a könyvtörténet ismer.
Voltaképpen mióta van szó a sajtóhiba ördögéről?
1562-ben megjelent egy Missae ac missalis anatomia című, pápaságellenes munka. 172 oldalnyi szöveg volt a könyvben, s 15 oldalnyi sajtóhiba tette változatossá az olvasmányt. A kiadó kétségbeesve mentegetőzött, hogy bizonnyal az ördög keze van a dologban. "Az átkozott sátán - írta - minden ravaszságát felhasználta, hogy értelmetlenségeket csempésszen a szövegbe, s ezáltal elvegye a kegyes olvasó kedvét az olvasástól." Bár alig volt indokolható, hogy a sátán miért kötött volna fegyverszünetet a pápával éppenséggel erre az egy alkalomra - az elnevezés a sajtóhibán rajta ragadt.

Ennyit idéztem mára. :-) folytatás következik, Ráth-Végh rettentes mennyiségű gyűjtemyényéből legközelebb bepötyögök néhány viccesebb sajtóhibát.

*Ráth-Végh István: A könyv komédiája. ISBN 963 280 564 X Gondolat. Budapest, 1967. 54-55. o.