Ez nem különösebben jó kép a Lánchídról, de azért mégis tetszik valamiért. Asszem minden budapesti amatôrfotós egyszer az életben eljut oda, hogy ellenállhatatlan vágyat érez a Várból vagy a Citadelláról egy éjszakai látkép készítésére. Nekem is érik erôsen... :-)
Ugyanaz a Budavári Siklóból. Amúgy számomra elég borzasztó volt a Vár-beli kirándulás. Millió turiszt: oroszok, japánok tömegével, sok spanyol vagy talán portugál (ôszintén szólva dunsztom sincs, mirôl lehet megkülönböztetni a két nyelvet), mindez tetézve az idióta magyar pénzbeszedô-mentalitással. Valami botrány, hogy sok száz forintot szednek azért, ha a Halászbástya tetejére fel akarsz menni. Mondjuk én kibírom, mert kvázi-pestiként bármikor fogom magamat ôsszel vagy télen és felcammogok oda fotózni, amikor a kukásmellényes cerberusok nincsenek ott. Gond az, hogy "a magyar az mind pénzt szed" érzés szerintem riasztó hatással van az idegenforgalomra... Arról nem is beszélve, hogy az ocsmány inox-karos beeresztô kapukkal úgy el van rondítva a Halászbástya, hogy ihajj. Szerencsére a vársoképet, a Duna látványát nagyon eb@ßni nem tudják. Remélem.
1 megjegyzés:
A portugál nyelvben sok a "zs", "sz" , "s" hang és az"áu" diftong, ami a szóvégi "o"-nak ( ami nagyon gyakori)a kiejtése.
A spanyolban rengeteg "h" és "ny", és eléggé megemelik a hangsúlyt a szó végén, szinte éneklősre fogva a beszélgetést.Ugyancsak gyakran használják az "sz" hangzót.
E nyelvi sajátoságok ismerete segíti a kód-feltörők munkáját, mert nyelvenként más és más egy-egy hang/betű gyakorisága, és ennek alapján azonosítani lehet egy kódolt levél nyelvét, ami már nagy előrehaladás a feltörésében és megfejtésben, hiába kavarják össze a rejtjelzők a mondat és szavak betűit.
Uff, beszéltem !
Megjegyzés küldése