Költözés v2

Folytattuk ma is a költözködést. Zsuzsi gépén kissé elállítodott a dátumozás, a fejem felett levô óra a mérvadó. :-) Szokásomtól eltérôen ;-) most rólam készült fotóval kezdôdik a post. Ági fotózott, még kint az Ajtósin csípte el a szerencsétlen arckifejezésmet. Ugyan ez nem derülne ki, de elárulom, hogy a születési rendellenességek mellett azért ilyen a fejem, mert éppen a cipôt fejtem le magamról, kipiszkálandó az ideiglenesen benne állomásozó kövecskéket. :)


Károly kollégám és jómagam mimikájából valóban az olvasható le, amire gondolsz: "Húbame, hogy ezt is kulimunkát is nekünk kell...."


Ács kolega (akit egyebként szintén virtuális vállveregetésben részesítek a segítségéért) nyilvános helyen ölelgeti koleginát. Lehet, hogy célt tévesztettem a fotó közlésével, elôbb nekik kellett volna felajánlanom némi anyagi ellenszolgáltatás fejében... ;-)


Alábbi fotó kissé több kommentet igényel. Szóval az úgy kezdôdött:-) hogy kosz van. Pontosan ugyanolyan dzsuva, porszemre azonosan, mint a múlt heti hibajegyzék írásakor. Miután frankón berendeztünk pár irodát, felmerült, hogy a piszkos padlót meg poros bútorokat tán jó lenne letakarítani, ne piszokba költözzünk be. Némi szóváltást követôen valami helyi fényestekintetû IQ-harcos kijelentette, hogy ki van takarítva, csak "pipere"-takarításról van szó, ammeg nem izgi. a.) anyád b.) kívánok ezúton otthon így kitakarított lakást c.) másik, jóindulatú kipszeres által megígért és párszor megsürgetett partvis-user soha nem érkezett meg. Sôt, az egész épületben nem sikerült felhajtani takarítóeszközöket még úgy se, hgy majd mi megoldjuk a kezelésüket. Tényálladék idióta fennforgásán berágván rektorhelyettes asszony lerohant a sarki Rossmanba és tisztítószerrel, felmosó-szettel tért vissza, majd intézetigazgató asszonnyal fél óra alatt feltakarították azt, amit az üzemeltetônek kellett volna. Asszem a dolog ismét nem minket minôsít, hanem a Kipszert... (Igen! Igen!!! Leírtam! Rosszat írtam róluk! Beeeee....)

Ajánlom figyelmébe másoknak is, többiek ugyancsak nézzék elmélyülten alábbi fotót, majd gondolkodjanak el a tükör elôtt, hogy ha igazgató professzornak nem derogál dolgozni az intézetéért (vagy egy államtitkárnak hetente 2-3 alkalommal személyesen tájékozódni és segíteni) akkor mások miért ß@rnak bele ilyennyira a költözésbe? Netán bejönni fizikai valójukban, nem csak asztráltestüket küldeni és lélekben velünk lenni, távolról utasítgatni? Netán felemelni a telefont és megkérdezni, hogy "Mi a pálya, Oláh néni? Köllene e dógozni valamit, ha mán én költözök oda, he?"


Namost itten alább van egy kis felirat, hogy "X megjegyzés", ahol X=0, 1, 2, ... és konvergál a végtelenbe. Erre kattintva lehet saját egyéni aspektusból a megjegyzéseket és magyarázatokat fûzni a posthoz, korrigálandó egyoldalú ábrázolásmódomat; és nem a hátam mögött hörögni (meg nem köszönni az utcán), hogy idegbeteg dagadt szakállas hapsi megint milyen csúnya, aljas, hamis dolgokat ír a "zinterneten".