csütörtök, január 20, 2011

Újra itt. Károly barátom tegnap az íróasztalomon hagyta "Ha" című versét kinyomtatva. Begépelem.

Ha

Ha majd elmegyek,
őrizd, ami voltam.
A köveket,
amikben elbotoltam.
A fényeket,
mik sajogtak, miket hittem.
És ne félj majd,
a kínokat magammal vittem.
Mindent, ami fájt.
Éhes éjjeleket,
keserves homályt.
S itt hagyom a szépet.
Amit vágytam,
ami éget.
Ha majd elmegyek,
őrizd ki szerettem volna lenni.
Őrizd.
Hogy ne féljek elmenni.

(B. Szabó Károly, 2011)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése