kedd, február 03, 2009

Sarah Connor Chronicles

Újra itt. Végre volt lehetőségem egy kis tévét nézni anélkül, hogy félrerugdostak volna valami mesefilm miatt. :-) Zertéjellklubon a fenti című sorozat bevezető részét adták, gondoltam meglesem. Mit mondjak - ölég nagy csalódás volt. Időben úgy lehetne behatárolni, amikor cirka a 2. rész befejeződik, amikor Sarah Connor megszökik a diliházból. Abban a filmben Linda Hamilton a jelenkori filmtörténet egyik legkeményebb harcos nője - nem mesterkélt, nem a keménységet mutogatja, hanem csak (mintegy mellékesen) az látszik rajta. Kigyúrt, paranoid, kiégett profi - ugyanakkor egy súlyos lelki terhet cipelő, menekülő, minden rosszra számító asszony. Ahogy a sivatagban szétszedi az M-16 karabélyt, látszik erősen, hogy Linda Hamilton nem akkor látott először puskát, hanem mögötte van 2-3 hét kemény gyakorlás és ugyanúgy csukott szemmel szétszedi-megtisztítja-összerakja, mint egy hivatásos katona. Most teljesen lapos karaktert kaptam: Sarah-t valami fiatal kis 50 kilós deszka alakítja, nulla arcjátékkal és mindig diszkréten de tökéletesen rúzsozott ajkakkal. Nem egy öntudatos, pontosan ismert célra készülő, reagálásra, pattanásra kész individuum, csak enyhén hisztérikusan üldözési mániás liba úgy, hogy minden látható ok nélkül az.

John Connor végülis elmegy annak, ami - bármi lehet belőle, akár a megkövesedett, sebes, komor arcú, későbbi karizmatikus John Connor is. Szóval ő inkább semmilyen, nagy bajom nincs vele. Edward Furlong pótolhatatlan, ha nem kokózza szét az agyát és hízza olyanra a fejét mint én :P idősebben pompás, szikár, intelligens ellenállás-vezér lehetett volna, hogy csak na. Kár érte. A T2-ben megjelenik egy pillanatra, hogy néz ki 2029-ben - végülis lehet a sorozatbeli fiúból ilyen arc, de akkor is Furlong lett volna az igazi. :)

A T-800 Model 102 egyszerűen siralmas. A fickó, aki játssza, megfelelően nagydarab, de közelébe sem jön Svájcinégernek, a Model 101-esnek - úgy néz, mint akinek külön szóltak, hogy "Figyi ecsém, nézzél terminátorosan! Hogy az milyen? Hát találd ki, te leszel a terminátor." Ennek megfelelően igyekszik az arc vizuálisan keményedni, de nem nagyon sikerül annak ellenére sem, hogy a maszkosok szorgalmasan ragasztgattak rá mindenféle fémszínű darabkákat.

A kislányterminátort nem tudom hová tenni. Olyan ronda az arca gépként, hogy nem illik egy mesterséges intelligenciához :) a mozgása pocsék, rajta is az érződik, hogy "szivi, mozogj úgy, mintha egy humanoid robot lennél". Az első feltűnésekor az iskolában, kislányosan mosolyogva, természetesen viselkedve kimondottan szimpatikus volt, de miután kiderül, hogy ő is Cyberdyne-termék, teljesen megváltozott a viselkedése, elkezdett szögletesen mozogni a csontos kis csípőjével meg terminátorosan emelgetni az acélajtókat - de pl. emberien duplatáskás lett a szeme és ezzel tönkre is vágta a karaktert.

Teljesen meglepő módon a legmarkánsabb szereplő csak mellékszerepelt három rövid alkalommal, pár másodpercig volt látható. (Ez a nyakkendős fazon.) Az a kissé Jason Stathamra hasonlító hapsi, aki Sarah Connor bikáját alakítja, majd később a rendőrségen látni az FBI-os arccal, meg a végén 10 másodpercre tűnik fel. Na ez a fazon szerintem abszolút lehetne az idős John Connor...

A forgatókönyv is olyan lapos, mint Sarah Connor dudái, csak a végére kezd egy picit kigömbölyödni. Üldöznek, menekülünk, megállunk-elrejtőzünk, üldöznek, menekülünk, közbeiktatva egy kis lelki élet, stb. Egyetlen jó, bár kissé erőltetett csavar a bank páncéltermébe rejtett időgép, hogy legyen mivel magyarázni az évtizednyi kihagyást a szoriban. Engem zavart a mozifilmekből (elég gyengén) átvett több jelenet. T-800 átmegy az üvegfalon, T-800 meg T-888 kioperálja magából a golyókat, ugyanúgy odacsapja a másikat az átszakadó falhoz, mint a T-1000 a Svájcinégert, ugyanúgy fut a pickup után, mit a T-1000 a parkolóházban a kismotor után - és még vagy fél tucat olyan beállítás, amit már láttunk a rendes nagy filmekben. Próbálkoznak az első két film hátborzongatóan komor apokaliptikus vízióinak visszaadásával is, de csak képi ismétlés, motívummásolás lett belőle. Rohadtul hiányzik a zenei téma... nem lett volna szabad kihagyni.

Szóval, nem vagyok elájulva. Lehet még belőle jó sorozat (végülis a Csillagkapu is csak a nemtudom hányadik évadra nőtt fel), úgyhogy megnézem a következő 2-3 részt, ha lesz rá lehetőségem. De nem leszek szomorú, ha belealszom... :)


1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Legalább te ne rombold tovább fiatalkori élményeimet, ha már az első rész ugyan azt a csalódást adta mint neked!